АКАДЕМИЯ РЕГЕНТСКАЯ ШКОЛА ИКОНОПИСНАЯ ШКОЛА
БОГОСЛОВСКИЙ ВЕСТНИК ЦЕРКОВНО - АРХЕОЛОГИЧЕСКИЙ КАБИНЕТ МИССИОНЕРСКИЙ ОТДЕЛ
Война мифов. Память о декабристах на рубеже тысячелетий [Сергей Ефроимович Эрлих]
09 сен. 2016 г.
Догматическое богословие. Учеб. пособие [прот. Олег Давыденков]
09 сен. 2016 г.
Ты Бог мой! Музыкальное наследие священномученика митрополита Серафима Чичагова [Автор-составитель: О. И. Павлова; Автор-составитель: В. А. Левушкин]
07 сен. 2016 г.
Литургика: курс лекций [Мария Сергеевна Красовицкая]
21 апр. 2016 г.

В МДА прошли вступительные экзамены по классическим языкам


13 августа 2010 г.

6 августа 2010 г. в МДА прошли вступительные экзамены по классическим языкам – древнегреческому и латинскому. Поступающие показали разный уровень знаний и подготовки. Было немало и достойных ответов.

В настоящее время абитуриенты сдают классические языки по выбору в зависимости от отделения, на которое они поступают: Богословское, Библейское, Церковно-историческое или Церковно-практических дисциплин. Для поступления на первые два отделения обязательно знать древнегреческий, на последние два – древнегреческий или латынь.

В этом году была продолжена положительно зарекомендовавшая себя практика использовать на экзамене помимо билетов (вывешены на сайте МДА: http://www.mpda.ru/abitur/a/) тексты из греческой и латинской патристики. По древнегреческому языку абитуриенту предлагалось для перевода 4 небольших отрывка из Священного Писания, сочинений святых Отцов (), церковных писателей (Евагрий Понтийский) и античных философов (). С латинского абитуриенты переводили отрывки из сочинений блжж. Августина и Иеронима, свт. Амвросия, Лактанция. Лучшие абитуриенты практически без подготовки читали представленные им тексты. Хотя все избранные тексты отличаются достаточно простыми синтаксисом и лексическим составом, без минимальных навыков чтения связного текста их едва ли возможно перевести.

Абитуриентам давалось время на подготовку (от 20 до 40 минут), предоставлялась возможность пользоваться словарем (соответственно Вейсман А. Д. «Греческо-русский словарь» и Дворецкий И. Х. «Латино-русский словарь»), сами тексты снабжались краткими словариками с наиболее трудной лексикой.

Очередной вступительный экзамен по древним языкам в Московскую духовную академию подтверждает, что для изучения древних языков помимо талантов (желательных, но не обязательных) необходимо прилежание и целеустремленность. В учебном процессе преподавание древних языков будет оправдано только тогда, когда его результатом станут навыки чтения оригинальных текстов, которые должны развиться в Академии и привести к достойным результатам в научно-богословской и преподавательской деятельности.

ТЕКСТЫ ДЛЯ ВСТУПИТЕЛЬНОГО ЭКЗАМЕНА В МДА ПО ДРЕВНЕГРЕЧЕСКОМУ ЯЗЫКУ. 6 АВГУСТА 2010 г.

Ι

1. Καὶ ἐγένετο ὅτε ἐτέλεσεν ὁ Ἰησοῦς τοὺς λόγους τούτους ἐξεπλήσσοντο οἱ ὄχλοι ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ ἦν γὰρ διδάσκων αὐτοὺς ὡς ἐξουσίαν ἔχων καὶ οὐχ ὡς οἱ γραμματεῖς αὐτῶν (Мф. 7, 28—29).

2. τὸ μὲν θαυμάζειν τοὺς ἁγίων πόνους καλόν· τὸ δὲ ζηλοῦν σωτηρίας πρόξενον· τὸ δὲ ὑφ’ ἓν τὴν ἐκείνων μιμεῖσθαι θέλειν πολιτείαν, ἄλογον καὶ ἀμήχανον

(Joannes Climacus. Scala 4, 42 [4, 34]).

3. Βούλει γνῶναι θεόν, προλαβὼν γνῶθι σεαυτόν

(Evagrius Ponticus. Spirituales sententiae per alphabetum dispositae)/

Δημοκρίτου:

Κολάζει τὸν μὲν ἀσεβῆ ἡ ἰδία συνείδησις, τὸν δὲ ἄφρονα ἡ ἰδία διάνοια

Sententiae Pythagoreorum (fort. auctore vel collectore Demophilo).

ΙΙ

1. Οὐκ ἔστιν μαθητὴς ὑπὲρ τὸν διδάσκαλον οὐδὲ δοῦλος ὑπὲρ τὸν κύριον αὐτοῦ. ἀρκετὸν τῷ μαθητῇ ἵνα γένηται ὡς ὁ διδάσκαλος αὐτοῦ, καὶ ὁ δοῦλος ὡς ὁ κύριος αὐτοῦ (Мф. 10, 24—25).

2. Φιλοσοφία γὰρ ψυχῆς λόγων παιδεύσεως τούτῳ δυσκολώτερόν τέ ἐστι καὶ ἐργωδέστερον, ὅσῳ τοῦ λέγειν τὸ πράττειν, καὶ ὅσῳ ῥημάτων ἔργα ἐστὶν ἐπιπονώτερα

(Joannes Chrysostomus. Adversus oppugnatores vitae monasticae).

3. Δεινόν ἐστι μέγα φρονεῖν μικρὰ πράττοντα

(Evagrius Ponticus. Spirituales sententiae per alphabetum dispositae).

Ἄκουε πάντα καὶ λάλει καιρῷ, φίλος

(Menander. Sententiae e codicibus Byzantinis).

ΙΙΙ

1. Διδάσκαλε, οἴδαμεν ὅτι ἀληθὴς εἶ καὶ τὴν ὁδὸν τοῦ θεοῦ ἐν ἀληθείᾳ διδάσκεις, καὶ οὐ μέλει σοι περὶ οὐδενός, οὐ γὰρ βλέπεις εἰς πρόσωπον ἀνθρώπων (Мф. 22, 16).

2. Ὁ ἀγαπῶν τὸν Θεὸν πάντων τῶν ὑπ’ αὐτοῦ γεγονότων προτιμᾷ τὴν γνῶσιν αὐτοῦ καὶ ἀδιαλείπτως διὰ τοῦ πόθου ταύτῃ προσκαρτερεῖ

(Maximus Confessor. Capita de caritate 1, 4).

3. Νόσημα ψυχῆς γνώμη φιλόδοξος

(Evagrius Ponticus. Spirituales sententiae per alphabetum dispositae).

Πυθαγόρου:

Οὔτε ἐν ἰχθύσι φωνήν, οὔτε ἐν ἀπαιδεύτοις ἀρετὴν δεῖ ζητεῖν.

Sententiae Pythagoreorum (fort. auctore vel collectore Demophilo).

IV

1. Πορευθέντες οὖν μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτίζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ πατρὸς καὶ τοῦ υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου πνεύματος, διδάσκοντες αὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν (Мф. 28, 19—20).

2. Καλόν ἐστιν ἐν ἑκάστῳ πράγματι τὸ παρὰ μικρὸν τῆς χρείας ἐπιτηδεύειν ἑαυτοῖς. Οὐ γὰρ συμφέρει τινὶ κατὰ πάντα ἀναπαῆναι

(Dorotheus Gazaeus. Sententia 10).

3. Πάντας μὲν εὐεργετεῖν καλόν, μᾶλλον δὲ τοὺς μὴ δυναμένους ἀμείβεσθαι

(Evagrius Ponticus. Spirituales sententiae per alphabetum dispositae).

Φωκίωνος:

Ὥσπερ οἱ κόρακες παρεδρεύοντες ἐξορύσσουσι τοὺς τῶν νεκρῶν ὀφθαλμούς, οὕτως οἱ κόλακες τοῖς ἐπαίνοις τοὺς λογισμοὺς διαφθείρουσι τῶν ἀνθρώπων.

Sententiae Pythagoreorum (fort. auctore vel collectore Demophilo).

V

1. ἐδίδασκεν γὰρ τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς ὅτι υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται εἰς χεῖρας ἀνθρώπων, καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτόν, καὶ ἀποκτανθεὶς μετὰ τρεῖς ἡμέρας ἀναστήσεται (Мк. 9, 31).

2. Οἱ οὖν τοιοῦτοι ἐνώπιον ἑαυτῶν εἰσιν ἐπιστήμονες· οὐχὶ δὲ καὶ ἐνώπιον ἑτέρων, ὡς ὁ τὸ τάλαντον κρύψας παρ’ ἑαυτῷ. Ἀλλ’ οὐδὲ ἐνώπιον Θεοῦ ἐπιστήμων, ὁ μὴ εἰς δόξαν Θεοῦ τῇ ἐπιστήμῃ κατακεχρημένος

(Basilius Caesariensis. Enarratio in prophetam Isaiam [Dub.]).

3. Ἀρχὴ ἀγάπης ὑπόληψις δόξης

(Evagrius Ponticus. Aliae sententiae).

Γυνὴ γὰρ οἴκῳ πῆμα καὶ σωτηρία

(Menander. Sententiae e codicibus Byzantinis).

VI

1. Ἔφη αὐτῷ Ἰωάννης, Διδάσκαλε, εἴδομέν τινα ἐν τῷ ὀνόματί σου ἐκβάλλοντα δαιμόνια, καὶ ἐκωλύομεν αὐτόν, ὅτι οὐκ ἠκολούθει ἡμῖν (Мк. 9, 38).

2. Σήμερον αἴγλης θείας χύσις ἀπεριόριστος ἐν Θαβὼρ τῷ ὄρει τοῖς ἀποστόλοις αὐγάζεται. Νῦν ὡράθη τὰ τοῖς ἀνθρωπίνοις ἀθέατα ὄμμασι σῶμα γήϊνον θείαν ἀπαυγάζει λαμπρότητα, σῶμα θνητὸν δόξαν πηγάζει θεότητος

(Joannes Damascenus. Homilia in transfigurationem Salvatoris nostri Jesu Christi).

3. Ἄδικος δικαστὴς μεμολυσμένη συνείδησις

(Evagrius Ponticus. Aliae sententiae).

Γαμεῖν ὁ μέλλων εἰς μετάνοιαν ἔρχεται

(Menander. Sententiae e codicibus Byzantinis).

VII

1. καὶ ἐγένετο μετὰ ἡμέρας τρεῖς εὗρον αὐτὸν ἐν τῷ ἱερῷ καθεζόμενον ἐν μέσῳ τῶν διδασκάλων καὶ ἀκούοντα αὐτῶν καὶ ἐπερωτῶντα αὐτούς (Лк. 2, 46).

2. Εἰ γὰρ καὶ τὴν διάνοιαν ἐπηρώθησαν, ἀλλὰ κἂν ταῖς ἔξωθεν αἰσθήσεσιν ὁρᾶν ἐστὶ τὴν ἀναντίρρητον τοῦ Χριστοῦ δύναμιν καὶ θεότητα. Ἐπεὶ καὶ τυφλὸς ἐὰν μὴ βλέπῃ τὸν ἥλιον, ἀλλὰ κἂν τῆς ὑπ’ αὐτοῦ γενομένης θέρμης ἀντιλαμβανόμενος, οἶδεν ὅτι ἥλιος ὑπὲρ γῆς ἐστίν

(Athanasius Alexandrinus. De incarnatione Verbi).

3. Εἰ θέλεις ἄλυπος εἶναι, θεῷ ἀρέσκειν σπούδαζε

(Evagrius Ponticus. Aliae sententiae).

Γύμναζε παῖδας· ἄνδρας οὐ γὰρ γυμνάσεις

(Menander. Sententiae e codicibus Byzantinis).

VIII

1. Ἔτι αὐτοῦ λαλοῦντος ἔρχεταί τις παρὰ τοῦ ἀρχισυναγώγου λέγων ὅτι Τέθνηκεν θυγάτηρ σου, μηκέτι σκύλλε τὸν διδάσκαλον (Лк. 8, 49).

2. ὁ τοίνυν τῶν ὄντων κατειληφέναι τὴν γνῶσιν κομπάζων τέως ἡμῖν τὴν τοῦ μύρμηκος φύσιν φανερωσάτω, εἶθ’ οὕτω φυσιολογείτω τὴν πάντα νοῦν ὑπερέχουσαν δύναμιν

(Gregorius Nyssenus. Contra Eunomium).

3. Ἀληθοῦς ἀνδρὸς πλάνη κακὴ τὸ μὴ εἰδέναι τὰς Γραφάς.

(Evagrius Ponticus. Aliae sententiae).

4. Ἔργοις φιλόπονος ἴσθι, μὴ λόγοις μόνον.

(Menander. Sententiae e codicibus Byzantinis).

IX

1. οἱ δὲ ἐπίσχυον λέγοντες ὅτι Ἀνασείει τὸν λαὸν διδάσκων καθὅλης τῆς Ἰουδαίας, καὶ ἀρξάμενος ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας ἕως ὧδε (Лк. 23, 5).

2. τὴν γὰρ ἡμετέραν φύσιν ἰχθύος δίκην οἷον ἐννηχομένην τῇ ὑγρότητι τοῦ ἐνηδόνου βίου καὶ ἐμπαθοῦς, ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ἑνώσας ἑαυτῷ καθ’ ὑπόστασιν καὶ τῷ θείῳ καὶ ἀπροσίτῳ πυρὶ τῆς αὐτοῦ θεότητος ἐκκαθάρας πάσης ἐμπαθοῦς διαθέσεως, ὁμόθεον αὐτὴν καὶ οἷον διάπυρον ἀπετέλεσεν

(Gregorius Palamas. Homilia 18).

3. Εἰ φοβῇ τὸν θεόν, ἐκ τῶν δακρύων γνῶθι

(Evagrius Ponticus. Aliae sententiae).

Ἀριστοτέλους:

Ὥσπερ ὁ οἶνος κιρνᾶται τοῖς τῶν πινόντων τρόποις, οὕτω καὶ φιλία τοῖς τῶν χρωμένων ἤθεσι.

Sententiae Pythagoreorum (fort. auctore vel collectore Demophilo).

X

1. Ῥαββί, οἴδαμεν ὅτι ἀπὸ θεοῦ ἐλήλυθας διδάσκαλος· οὐδεὶς γὰρ δύναται ταῦτα τὰ σημεῖα ποιεῖν σὺ ποιεῖς, ἐὰν μὴ θεὸς μεταὐτοῦ (Ин. 3, 2).

2. Πῶς σε ἐντός μου προσκυνῶ, πῶς δὲ μακράν σε βλέπω;

πῶς ἐν ἐμοὶ κατανοῶ, ἐν οὐρανῷ δ’ ὁρῶ σε;

σὺ μόνος οἶδας ὁ ποιῶν ταῦτα καὶ λάμπων ὥσπερ

ἥλιος ἐν καρδίᾳ μου τῇ ὑλικῇ ἀΰλως

(Symeon Neotheologus. Hymn. 7).

3. Σιγᾶν τὴν ἀλήθειαν χρυσόν ἐστι θάπτειν.

(Evagrius Ponticus. Aliae sententiae).

Σωκράτους:

168. Φθείρεται ὁ μὲν κόσμος πυρὶ καὶ ὕδατι, ὁ δὲ τῶν ἀκολάστων πλοῦτος ἔρωτι καὶ μέθῃ.

Sententiae Pythagoreorum (fort. auctore vel collectore Demophilo).

XI

1. ἐραυνᾶτε τὰς γραφάς, ὅτι ὑμεῖς δοκεῖτε ἐν αὐταῖς ζωὴν αἰώνιον ἔχειν·καὶ ἐκεῖναί εἰσιν αἱ μαρτυροῦσαι περὶ ἐμοῦ (Ин. 5, 39).

2. Καὶ αὕτη τοῦ μακαρίου Παύλου ἡ διδασκαλία ἱκανὴ καθέστηκε πληροφορῆσαι ὑμᾶς περὶ τῶν θείων μυστηρίων ὧν κατηξιώθητε, σύσσωμοι καὶ σύναιμοι τοῦ Χριστοῦ γενόμενοι

(Cyrillus Hierosolymitanus. Mystagogiae 4, 3).

3. Ψυχὰς δικαίων ὁδηγοῦσιν ἄγγελοι, ψυχὰς δὲ πονηρῶν παραλήψονται δαίμονες

(Evagrius Ponticus. Sententiae ad monachos).

Ζῶμεν γὰρ οὐχ ὡς θέλομεν, ἀλλ’ ὡς δυνάμεθα

(Menander. Sententiae e codicibus Byzantinis).

XII

1. εἰ οὖν ἐγὼ ἔνιψα ὑμῶν τοὺς πόδας κύριος καὶ  διδάσκαλος, καὶ ὑμεῖς ὀφείλετε ἀλλήλων νίπτειν τοὺς πόδας·(Ин. 13, 14).

2. Δεῖ γὰρ τὸν ἐπίσκοπον ἁπάσαις κομᾶν ταῖς ἀρεταῖς καὶ τὰς ἀλλοτρίας οἰκειοῦσθαι συμφοράς. Οὐ γὰρ ἑαυτῷ, ἀλλὰ τοῖς ἀρχομένοις ζῇ καὶ ὑπὸ μυρίων ὀφθαλμῶν καὶ γλωττῶν ὁ ἐκείνου βασανίζεται βίος

(Isidorus Pelusiota. Ep. 1641).

3. Κόσμος κεφαλῆς στέφανος, κόσμος δὲ καρδίας γνῶσις θεοῦ.

(Evagrius Ponticus. Sententiae ad monachos).

Ἐπικτήτου

Οὔτε πῦρ ἱματίῳ περιστεῖλαι δυνατόν, οὔτε αἰσχρὸν ἁμάρτημα χρόνῳ.

Sententiae Pythagoreorum (fort. auctore vel collectore Demophilo).

XIII

1. παραγενόμενος δέ τις ἀπήγγειλεν αὐτοῖς ὅτι Ἰδοὺ οἱ ἄνδρες οὓς ἔθεσθε ἐν τῇ φυλακῇ εἰσὶν ἐν τῷ ἱερῷ ἑστῶτες καὶ διδάσκοντες τὸν λαόν (Деян. 5, 25).

2. Πόσαι μοι πανηγύρεις καθ’ ἕκαστον τῶν τοῦ Χριστοῦ μυστηρίων! Ὧν ἁπάντων κεφάλαιον ἓν, ἡ ἐμὴ τελείωσις καὶ ἀνάπλασις, καὶ πρὸς τὸν πρῶτον Ἀδὰμ ἐπάνοδος

(Gregorius Nazianzenus. Oratio XXXVIII, 16).

3. Πάσχα κυρίου διάβασις ἀπὸ κακίας, πεντηκοστὴ δὲ αὐτοῦ ἀνάστασις ψυχῆς.

(Evagrius Ponticus. Sententiae ad monachos).

Οὐκ ἔστιν εὑρεῖν βίον ἄλυπον οὐδενός

(Menander. Sententiae e codicibus Byzantinis).

XIV

1. Καί τινες κατελθόντες ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἐδίδασκον τοὺς ἀδελφοὺς ὅτι Ἐὰν μὴ περιτμηθῆτε τῷ ἔθει τῷ Μωϋσέως, οὐ δύνασθε σωθῆναι (Деян. 15, 1).

2. ψυχὴν δὲ ἰδίαν τὴν ἀνθρωπίνην ποιούμενος, ἁμαρτίας αὐτὴν ἀποφήνῃ κρείττονα τῆς ἰδίας φύσεως τὸ πεπηγός τε καὶ ἄτρεπτον, καθάπερ τινὰ βαφήν, ἐγκαταχρώσας αὐτῇ

(Cyrillus Alexandrunus. De incarnatione Unigeniti).

3. Φόβος κυρίου γεννᾷ φρόνησιν, πίστις δὲ Χριστοῦ δωρεῖται φόβον θεοῦ

(Evagrius Ponticus. Sententiae ad monachos).

Κρεῖττον σιωπᾶν ἐστιν ἢ λαλεῖν μάτην

(Menander. Sententiae e codicibus Byzantinis).

XV

1. ἐπειδὴ γὰρ ἐν τῇ σοφίᾳ τοῦ θεοῦ οὐκ ἔγνω κόσμος διὰ τῆς σοφίας τὸν θεόν, εὐδόκησεν θεὸς διὰ τῆς μωρίας τοῦ κηρύγματος σῶσαι τοὺς πιστεύοντας (1 Кор. 1, 21).

2. Εἰ καὶ τέθνηκε τοιγαροῦν ὡς ἄνθρωπος καὶ ἡ ἁγία αὐτοῦ ψυχὴ τοῦ ἀχράντου διῃρέθη σώματος, ἀλλ’ ἡ θεότης ἀχώριστος ἀμφοτέρων διέμεινε, τῆς τε ψυχῆς φημι καὶ τοῦ σώματος, καὶ οὐδὲ οὕτως ἡ μία ὑπόστασις εἰς δύο ὑποστάσεις διῃρέθη

(Joannes Damascenus. Expositio fidei).

3. Στῆθος κυρίου γνῶσις θεοῦ, ὁ δ’ ἀναπεσὼν ἐπ’ αὐτὸ θεολόγος ἔσται.

(Evagrius Ponticus. Sententiae ad monachos).

Λιμὴν ἀτυχίας ἐστὶν ἀνθρώποις τέχνη

(Menander. Sententiae e codicibus Byzantinis).

XVI

1. Ὑμεῖς δέ ἐστε σῶμα Χριστοῦ καὶ μέλη ἐκ μέρους. καὶ οὓς μὲν ἔθετο θεὸς ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ πρῶτον ἀποστόλους, δεύτερον προφήτας, τρίτον διδασκάλους (1 Кор. 12, 27—28).

2. εἰ βούλει, δύνασαι θεραπευθῆναι ἐπίδος σεαυτὸν τῷ ἰατρῷ καὶ παρακεντήσει σου τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς ψυχῆς καὶ τῆς καρδίας. τίς ἐστιν ὁ ἰατρός; ὁ θεός, ὁ θεραπεύων καὶ ζωοποιῶν διὰ τοῦ λόγου καὶ τῆς σοφίας

(Theophilus. Ad Autolycum).

3. Βασιλεία οὐρανῶν ἐστιν ἀπάθεια ψυχῆς μετὰ γνώσεως τῶν ὄντων ἀληθοῦς.

(Evagrius Ponticus. Practicus).

Ἀντισθένους

Τῶν ἀπαιδεύτων ὁ βίος ὥσπερ ἐν ἐρημίᾳ τῇ ἀμαθίᾳ πλανᾶται, τὸν προσομιλήσαντα οὐκ ἔχων νοῦν.

Sententiae Pythagoreorum (fort. auctore vel collectore Demophilo).

XVII

1. μὴ πάντες ἀπόστολοι; μὴ πάντες προφῆται; μὴ πάντες διδάσκαλοι; μὴ πάντες δυνάμεις; μὴ πάντες χαρίσματα ἔχουσιν ἰαμάτων; μὴ πάντες γλώσσαις λαλοῦσιν; (1 Кор. 12, 29—30).

2. Ὁ θρόνος τῆς θεότητος ὁ νοῦς ἡμῶν ἐστι, καὶ πάλιν ὁ θρόνος τοῦ νοῦ ἡ θεότης ἐστὶ καὶ τὸ πνεῦμα. ὁμοίως δὲ καὶ ὁ σατανᾶς καὶ αἱ δυνάμεις καὶ ἄρχοντες διὰ τῆς παραβάσεως τῆς ἐντολῆς ἐνεκάθισαν εἰς τὴν καρδίαν καὶ εἰς τὸν νοῦν καὶ εἰς τὸ σῶμα τοῦ Ἀδὰμ ὡς εἰς θρόνον ἴδιον

(Macarius. Sermon. 6, 5).

3. Τὸν νοῦν καὶ αἱ ἀρεταὶ καὶ αἱ κακίαι τυφλὸν ἀπεργάζονται·αἱ μέν, ἵνα μὴ βλέπῃ τὰς κακίας· αἱ δέ, ἵνα μὴ πάλιν ἴδῃ τὰς ἀρετάς.

(Evagrius Ponticus. Practicus).

Διογένους

Οἱ μὲν ξένοι ἐν ταῖς ὁδοῖς, οἱ δὲ ἀπαίδευτοι ἐν τοῖς πράγμασι πλανῶνται.

Sententiae Pythagoreorum (fort. auctore vel collectore Demophilo).

XVIII

1. Οἱ καλῶς προεστῶτες πρεσβύτεροι διπλῆς τιμῆς ἀξιούσθωσαν, μάλιστα οἱ κοπιῶντες ἐν λόγῳ καὶ διδασκαλίᾳ λέγει γὰρ γραφή, Βοῦν ἀλοῶντα οὐ φιμώσεις (1 Тим. 15, 17—18).

2. Ὢ καινῶν καὶ παραδόξων πραγμάτων! Ξύλῳ τανύεται ὁ λόγῳ τείνας τὸν οὐρανόν, καὶ δεσμοῖς περιβάλλεται ὁ δήσας ψάμμῳ τὴν θάλασσαν, καὶ ποτίζεται χολὴν ὁ τὰς πηγὰς τοῦ μέλιτος χαρισάμενος, καὶ στεφανοῦται ἀκάνθαις ὁ τὴν γῆν στεφανώσας τοῖς ἄνθεσι

(Amphilochius Iconiensis. In diem sabbati sancti).

3. Ἀπάθειαν ἔχει ψυχή, οὐχ ἡ μὴ πάσχουσα πρὸς τὰ πράγματα, ἀλλ’ ἡ καὶ πρὸς τὰς μνήμας αὐτῶν ἀτάραχος διαμένουσα.

(Evagrius Ponticus. Practicus).

Βέβαιον οὐδέν ἐστιν ἐν θνητῷ βίῳ

(Menander. Sententiae e codicibus Byzantinis).

XIX

1. ἔσται γὰρ καιρὸς ὅτε τῆς ὑγιαινούσης διδασκαλίας οὐκ ἀνέξονται, ἀλλὰ κατὰ τὰς ἰδίας ἐπιθυμίας ἑαυτοῖς ἐπισωρεύσουσιν διδασκάλους κνηθόμενοι τὴν ἀκοήν (2 Тим. 4, 3).

2. Ἦν δὲ καινὸν θέαμα ἰδεῖν, ἔνθα κοπτομένους, ἔνθα κωκύοντας, καὶ μέσον Φαραὼ πενθήρη, ἐπὶ σάκκῳ καὶ σποδῷ καθήμενον, περιβεβλημένον τὸ ψηλαφητὸν σκότος ὡς ἱμάτιον πενθικόν

(Melito Sardianus.De pascha).

3. Φιλάργυρός ἐστιν οὐχ ὁ ἔχων χρήματα, ἀλλ’ ὁ ἐφιέμενος τούτων· τὸν γὰρ οἰκονόμον εἶναί φασι βαλάντιον λογικόν.

(Evagrius Ponticus. Gnosticus).

Ἰσχυρὸν ὄχλος ἐστίν, οὐκ ἔχει δὲ νοῦν

(Menander. Sententiae e codicibus Byzantinis).

XX

1. Μὴ πολλοὶ διδάσκαλοι γίνεσθε, ἀδελφοί μου, εἰδότες ὅτι μεῖζον κρίμα λημψόμεθα. πολλὰ γὰρ πταίομεν ἅπαντες (Иак. 3, 1—2).

2. Διὰ φιλοξενίαν καὶ εὐσέβειαν Λὼτ ἐσώθη ἐκ Σοδόμων, τῆς περιχώρου πάσης κριθείσης διὰ πυρὸς καὶ θείου, πρόδηλον ποιήσας ὁ δεσπότης ὅτι τοὺς ἐλπίζοντας ἐπ’ αὐτὸν οὐκ ἐγκαταλείπει, τοὺς δὲ ἑτεροκλινεῖς ὑπάρχοντας εἰς κόλασιν καὶ αἰκισμὸν τίθησιν.

(Clemens Romanus. Epistula I ad Corinthios).

3. Πειρασμὸς γνωστικοῦ ἐστιν ὑπόληψις ψευδὴς περὶ τὸν νοῦν ἱσταμένη τοῦ ὑπάρχοντος μὲν ὡς μὴ ὑπάρχοντος.

(Evagrius Ponticus. Gnosticus).

Ἡ γλῶσσα πολλοὺς εἰς ὄλεθρον ἤγαγεν

(Menander. Sententiae e codicibus Byzantinis).

ТЕКСТЫ ДЛЯ ВСТУПИТЕЛЬНОГО ЭКЗАМЕНА В МДА ПО ЛАТИНСКОМУ ЯЗЫКУ.6 АВГУСТА 2010 г.

1. AUGUSTINUS HIPPONENSIS. De fide et operibus 17, 32

Retibus enim bonis capi possunt pisces et boni et mali; retibus autem malis capi non possunt pisces boni. Quoniam in doctrina bona et bonus potest esse qui audit et facit, et malus qui audit et non facit: in doctrina vero mala, et qui eam veram putat, quamvis ei non obtemperet, malus est; et qui obtemperat, pejor est.

ob-tempero, āvī, ātum, āre повиноваться, подчиняться

2. AUGUSTINUS HIPPONENSIS. Sermones de sanctis 3

Quanta humilitas! Humiliavit se Christus: habes, christiane, quod teneas. Christus factus est obediens: quid superbis? Quousque factus est obediens Christus? Usque ad incarnationem Verbi, usque ad participationem mortalitatis humanae, usque ad trinam diaboli tentationem, usque ad irrisionem populi Judaeorum, usque ad sputa et vincula, usque ad alapas et flagella; si parum est, usque ad mortem; et si adhuc aliquid etiam de genere mortis addendum, mortem autem crucis. Habemus tale humilitatis exemplum, superbiae medicamentum.

obedio = oboedio, īvī, ītum, īre слушаться, повиноваться

superbio — , — , īre гордиться, хвалиться

tentatio, ōnis f. = temptatio, ōnis f. искушение, испытание

spūtum, ī n. плевок

vincŭlum, ī n. путы, оковы

alapa, ae f. пощёчина

3. AUGUSTINUS HIPPONENSIS. De civitate Dei 11, 7

Videmus quippe istos dies notos non habere vesperam nisi de solis occasu, nec mane nisi de solis exortu: illorum autem priores tres dies sine sole peracti sunt, qui quarto die factus refertur. Et primitus quidem lux verbo Dei facta, atque inter ipsam et tenebras Deus separasse narratur, et eamdem lucem vocasse diem, tenebras autem noctem, sed qualis illa sit lux, et quo alternante motu, qualemque vesperam et mane fecerit, remotum est a sensibus nostris; nec ita ut est, intelligi a nobis potest, quod tamen sine ulla haesitatione credendum est.

occāsus, ūs m. заход, закат

exortus, ūs m. восход

per-ago, ēgī, āctum, ere совершать, завершать

4. AUGUSTINUS HIPPONENSIS. De moribus Ecclesiae 1, 32

Quam enim multos episcopos optimos viros, sanctissimosque cognovi, quam multos presbyteros, quam multos diaconos, et cujuscemodi ministros divinorum Sacramentorum, quorum virtus eo mihi mirabilior et majore praedicatione dignior videtur, quo difficilius est eam in multiplici hominum genere, et in ista vita turbulentiore servare! Non enim sanatis magis quam sanandis hominibus praesunt. Perpetienda sunt vitia multitudinis ut curentur, et prius toleranda quam sedanda est pestilentia. Difficillimum est hic tenere optimum vitae modum, et animum pacatum atque tranquillum. Quippe, ut breviter explicem, hi agunt ubi vivere discitur, illi ubi vivitur.

per-petior, pessus sum, petī твёрдо сносить, переносить, терпеть

tolero, āvī, ātum, āre переносить, выдерживать, терпеть

sēdo, āvī, ātum, āre усмирять, подавлять

pestilentia, ae f. чума, зараза

5. LACTANTIUS. Divinae Institutiones 3, 8

Quid enim nos cruciemus, quid conficiamus, enitendo diebus et noctibus? ... Si commune quoque ac mediocre quodlibet bonum non nisi labore assequimur quoniam bonorum natura in arduo posita est, malorum in praecipiti, summo igitur labore summum bonum assequi necesse est.

cōn-ficio, fēcī, fectum, ere истощать, изнурять

ē-nītor, nīsus sum, nītī силиться, стараться изо всех сил

as-sequor, secūtus sum, sequī добиться, достигнуть, получить

arduum, ī n. (крутая) возвышенность

praeceps, cipitis n. обрыв, пропасть, бездна

6. LACTANTIUS. Divinae Institutiones 7, 1

Nemo virtuti favet, nisi qui sequi potest; sequi autem non facile est omnibus: ii possunt, quos paupertas et rerum indigentia exercuit, et capaces virtutis effecit. Nam si virtus est tolerantia malorum, non capiunt ergo virtutem, qui semper in bonis fuerunt, quia mala neque experti sunt, neque ferre possunt assuetudine ac desiderio bonorum, quae sola noverunt.

indigentia, ae f. недостаток, нужда

capāx, ācis способный к восприятию, способный вместить

ex-perior, pertus sum, īrī пробовать, испытывать

7. LACTANTIUS. Divinae Institutiones 6, 9

Quae bona ut habeamus, scelerate impieque vivendum est; quia virtutem, id est, justitiam paupertas sequitur. Sanus igitur non est, qui nulla spe majore proposita, iis bonis, quibus caeteri utuntur in vita, labores, et cruciatus, et miserias anteponat. Si autem virtus capessenda est, quia constet ad eam nasci hominem, subesse debet spes aliqua major, quae malorum et laborum, quos perferre virtutis est, magnum afferat praeclarumque solatium.

capesso, sīvī, sītum, ere жадно хватать, ловить; устремляться, стремиться

solatium = sōlācium, ī n. утешение, утеха, отрада

8. LACTANTIUS. Divinae Institutiones 6, 26

Deus namque cum statuisset hominem liberare, magistrum virtutis legavit in terram, qui et praeceptis salutaribus formaret homines ad innocentiam, et operibus factisque praesentibus justitiae viam panderet, qua gradiens homo, et doctorem suum sequens, ad vitam aeternam perveniret. Is igitur corporatus est, et veste carnis indutus, ut homini, ad quem docendum venerat, virtutis et exempla, et incitamenta praeberet.

pando, pandī, passum, ere пролагать, прокладывать

incitāmentum, ī n. побуждение, стимул, мотив

9. AMBROSIUS MEDIOLANENSIS. De incarnationis Dominicae sacramento 5, 40

Sed nec sepulcrum quidem ejus miraculo caret. Nam cum esset unctus a Joseph, et in ejus monumento sepultus, novo opere quodam ipse defunctus defunctorum sepulcra reserabat: et corpus quidem ejus jacebat in tumulo; ipse autem inter mortuos liber, remissionem in inferno positis, soluta mortis lege, donabat. Erat ergo caro ejus in monumento, sed virtus ejus operabatur e coelo.

10. AMBROSIUS MEDIOLANENSIS. De officiis ministrorum 1, 3

Honestatis igitur est vel misericordiam facere, vel jejunium deferre in abscondito; ut mercedem videaris a solo Deo tuo quaerere, non etiam ab hominibus. Nam qui ab hominibus quaerit, habet mercedem suam: qui autem a Deo, habet vitam aeternam: quam praestare non potest nisi auctor aeternitatis, sicut illud est: Amen, dico tibi, hodie mecum eris in paradiso.

prae-sto, stitī, stitum, āre доставлять, предоставлять, давать

11. AMBROSIUS MEDIOLANENSIS. De officiis ministrorum 24, 123

Caeterum si quis non obediat episcopo, extollere atque exaltare sese desideret, obumbrare merita episcopi simulata affectatione doctrinae aut humilitatis, aut misericordiae, is a vero devius superbit; quoniam veritatis ea est regula, ut nihil facias commendandi tui causa, quo minor alius fiat; neque si quid boni habeas, id ad deformationem alterius et vituperationem exerceas.

obedio = oboedio, īvī, ītum, īre слушаться, повиноваться

ex-tollo, extulī, — , ere возвышать, возносить; превозносить, возвеличивать

devius, a, um уклонившийся

dēfōrmatio, ōnis f. унижение, умаление

12. CYPRIANUS CARTHAGINENSIS. De bono patientiae 16

Quid deinde, ut non jures neque maledicas, ut tua ablata non repetas, ut, accepta alapa, et alteram maxillam verberanti praebeas, ut fratri in te peccanti non tantum septies, sed septuagies septies, sed et omnia omnino peccata dimittas, ut diligas inimicos tuos, ut pro adversariis et persecutoribus precem facias? Potesne ista perficere, nisi patientiae et tolerantiae teneas firmitatem?

alapa, ae f. пощёчина

maxilla, ae f. щека

verbero, āvī, ātum, āre бить, ударять

13. CYPRIANUS CARTHAGINENSIS. Epistola 10, 25

Tum deinde quantus arrogantiae tumor est, quanta humilitatis et lenitatis oblivio, arrogantiae suae quanta jactatio, ut quis aut audeat aut facere se posse credat quod nec Apostolis concessit Dominus, ut zizania a frumento putet se posse discernere, aut quasi ipsi palam ferre et aream purgare concessum sit, paleas conetur a tritico separare.

arrogantia, ae f. высокомерие, самомнение

tumor, ōris m. спесь

lēnitās, ātis f. кротость

jactātio, ōnis f. хвастовство

con-cēdo, cessī, cessum, ere позволять, разрешать

pala, ae, f. ручная веялка; лопата

area, ae, f. ток для молотьбы, гумно

palea, ae f. мякина, высевки

cōnor, ātus sum, ārī затевать, пытаться, пробовать

14. HIERONYMUS. Epistola 21, 2

Lex quippe justitiae tenax, clementiam non habebat: sed quicumque adulter, homicida, fraudator, et ut breviter dicam, mortali crimine tenebatur, nulla venia poenitentiae laxabatur a crimine, oculum pro oculo, dentem pro dente, animam pro anima jubebantur exolvere.

15. HIERONYMUS. Epistola 55, 5

Christus in his qui fideles sunt, subjectus est Patri: quia omnes credentes, imo omne hominum genus, corporis ipsius membra reputantur. In his autem qui increduli sunt, id est, Judaeis et Ethnicis et Haereticis, insubjectus esse dicitur, quia pars membrorum ejus non est subjecta fidei. In fine autem mundi cum omnia membra regnantem viderint Christum, id est, corpus suum, etiam ipsa subjicientur Christo, id est, corpori suo, ut omne Christi corpus subjiciatur Deo, et Patri ut sit Deus omnia in omnibus.

re-puto, āvī, ātum, āre считать, рассматривать (как)

16. LEO I MAGNUS. Sermones 25, 3

Repudiatis igitur longeque rejectis omnibus opinionibus impiorum, quibus aut stultitia est  Christus aut scandalum, exsultet rectarum mentium fides, et verum unumque Dei Filium, non solum secundum Deitatem qua a Patre genitus, sed etiam secundum humanitatem qua de matre Virgine est natus, intelligat.

понд.втор.сред.четв.пятн.субб.воскр.
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930
15 февраля 2019 г.
15 февраля, в двунадесятый праздник Сретения Господня, архиепископ Амвросий совершил Божественную литургию в семинарском храме преподобного Иоанна Лествичника. На праздничном богослужении владыка ректор рукоположил студента МДА и сотрудника Учебного комитета чтеца Иоанна Захарова в сан диакона.
15 февраля 2019 г.
Издательство МДА представляет первый номер нового научного журнала Московской духовной академии «Праксис». Журнал объединяет публикации, соответствующие паспортам научных специальностей ВАК 26.00.00 (Теология) и 12.00.01 (Теория и история права и государства; история учений о праве и государстве), и охватывает такие предметы, как каноническое право, литургика, пасторология, юридические науки, педагогика и т. д.
14 февраля 2019 г.
13 февраля 2019 года в Отделе внешних церковных связей состоялось заседание Межведомственной координационной группы по преподаванию теологии в вузах. В заседании принял участие ректор Московской духовной академии архиепископ Верейский Амвросий.
13 февраля 2019 г.
12 февраля в Большом актовом зале Московской духовной академии состоялась премьера фильма «Чудотворец» с презентацией профессора ВГИКа Станислава Михайловича Соколова, режиссера-постановщика картины.
Архиепископ Верейский Амвросий (Ермаков) [Статья]
Игумен Пантелеимон (Бердников) [Проповедь]
Чтец Сергий Палий [Проповедь]
 
Полное наименование организации: Религиозная организация - духовная образовательная организация высшего образования «Московская духовная академия Русской Православной Церкви» (Московская духовная академия)

Канцелярия МДА — телефон: (496) 541-56-01, факс: (496) 541-56-02, mpda@yandex.ru
Приёмная ректора МДА — телефон: (496) 541-55-50, факс: (496) 541-55-05, rektor.pr@gmail.com
Сектор заочного обучения МДА — телефон: (496) 540-53-32, szo-mda@yandex.ru
Пресс-служба МДА — psmda@yandex.ru


Официальный сайт Московской духовной академии
© Учебный комитет Русской Православной Церкви — Московская духовная академия
Все права защищены 2005-2015

При копировании материалов с сайта ссылка обязательна в формате:
Источник: <a href="http://www.mpda.ru/">Сайт МДА</a>.
Мнение редакции может не совпадать с мнением авторов публикаций.